Nagy Erikának hívnak, 59 éves vagyok. 2022-ben kezdődött nagyfokú négy végtag gyengeségem. Ennek tünetei olyanok voltak, hogy járásom közben a lábaim leálltak és nem tudtam tovább lépni. A karjaim is erőtlenül lógtak mellettem. Teljesen kiszolgáltatott voltam.

Több vizsgálat után sor került egy MRI vizsgálatra, amely kimutatta a négy végtagom gyengeségének okát. Ez a vizsgálat kimutatta: komoly gerinccsatorna szűkület van a nyak területén. A diagnózis: M48 Ostenisis spinalis, másodtünet: Quadri paresis spastika – négyvégtag gyengeség. Ez a nagyfokú gyöngeség a bal oldalamat érintette erősebben. A jobb kezemben járóbot, a bal oldalamon egy személy segítségére volt szükségem, hogy megtartsam az egyensúlyomat.

Visszamenőleg 27 évig Istennek hátat fordítva éltem. Magam irányította, bűnökkel teli életem volt. A keresztény valláshoz nem illő spiritisztikus dolgok iránt is érdeklődtem. Jóshoz is elmentem, asztrológia iránt is érdeklődtem, természetgyógyászhoz is elmentem gyógyítást kérni.

Tavaly év végén a mozgásképtelenségből fakadó kínjaim miatt Istenhez fordultam, éreztem az Ő hívó szavát, várt rám szeretettel. Szilveszter éjjelén megnyitottam neki a kőszívemet. Ezekkel a szavakkal kértem, mert meg akartam gyógyulni testileg, lelkileg:

„Édes Jézusom! Kérlek, bocsásd meg  nekem minden bűnömet és gyógyíts meg engem a te dicsőségedre, hogy tudjam a te dicsőségedet hirdetni, hogy ez által tudjak másokon is segíteni, betegekhez járni, és hogy el tudjak járni a saját lábamon-kerékpárral minden nap szentmisére, és hogy mindennapi szentáldozó lehessek, a hátralévő életemet neked szentelem, hálából a Te szent akaratod szerint akarok élni.”

Ezeket nagyon nagy bűnbánattal és őszinte bizalommal kértem. Utána, nagyböjt harmadik vasárnapján, taxival elmentem a templomba és elvégeztem a szentgyónást. Ettől kezdve minden vasárnap, szintén taxival, vagy ha valaki más elvitt, vele mentem a szentmisére. Egyre jobban hiányzott Jézus az életemből.

Lassan lépdeltem a Jézushoz közelebb vivő úton. Az internetről megtanultam a rózsafüzér imádságot imádkozni, és nagyon boldoggá tett, hogy így a Szűzanya segítségét is kérhettem.

A Szentlélek Isten által küldött nekem Jézus segítőket, akik által egyre közelebb kerültem hozzá. Így jutottam el a Kis Szent Teréz templomba kedden és csütörtökönként a szentségimádási órákra a szentmisék után. Ft. Nagy József atya látta, hogy milyen nehezen és bizonytalanul járok, ezért azt javasolta, hogy áldoztatáskor maradjak a padban és ő oda jön megáldoztatni. A Szentlélek küldte az egyik segítőmet is Zsuzsi testvért, akitől megtudtam, hogy június 6 – 8  között Gál Péter atya gyógyító–szabadító lelkigyakorlatot tart Zentán a Szent László kórházkápolnában. Megtudtam, hogy én is elmehetek erre a lelkigyakorlatra. Nagyon nagy vágy támadt bennem, hogy elmenjek erre a dicsőítésre. A gonosz azonban minden akadályt az utamba gördített. A hét elején belázasodtam. Utána tüdőgyulladásból visszamaradt légcsőgyulladás és köhögés fogott el. A fiam hallani sem akart arról, hogy ilyen állapotban elmenjek egy ilyen rendezvényre.

Engem nem győzhetett meg semmilyen visszahúzó kísértés, mert olyan erős vágyakozással vártam ezt a lelkigyakorlatot, annyira szükségem volt rá, mint egy haldoklónak a feloldozásra.

Feri testvér, akit Zsuzsi által ismertem meg, és már előbb is csütörtökönként ő vitt engem autóval a misére és a szentségimádási órára, vállalta, mivel az a lelkigyakorlat nem bentlakásos volt, hogy minden nap elvisz engem, Zsuzsit és Attilát a kórházkápolnába és vissza. Amikor csütörtökön, a lelkigyakorlat első napján elindultunk, Zsuzsi nekem ezt az igét mondta: „Sánták járnak, vakok látnak, süketek hallanak, és a szegényeknek hirdetik az evangéliumot.”       Ez az ige olyan volt, mint a kétélű kard, a szívembe hatolt és meggyógyította a szívemet, lelkemet.

A lelkigyakorlat vezetője minden résztvevővel személyesen is beszélgetett a sekrestyében. Közben gyóntatás volt, és én is elvégeztem a szentgyónásomat. Pénteken, amikor Gál Péter atya már beszélt mindenkivel, megállt rajtam a tekintete és azt mondta: szeretnék a testvérnővel is beszélni. Megkérdeztem, hogy: velem? Azt mondta: igen. A járóbotommal nehézkesen, rogyadozva lépkedves bementem a sekrestyébe. Hellyel kínált, leültem. Megkérdezte, hogy miért jöttem erre a lelkigyakorlatra. Azt válaszoltam, hogy lelki és testi gyógyulás reményében jöttem ide. Nagy vonalakban, de bizalommal elmondtam az atyának a lelki sebeim és fájdalmaim okét. Beszéltem a testi betegségem diagnózisáról és a szemmel látható tünetekről, amelyekért mindenki, aki csak látott, sajnált és együttérzett velem. Azt is elmondtam az atyának, hogy az év elején mit kértem Jézustól teljes őszinte szívvel és alázatos bocsánatkéréssel. Ő feladta nekem a betegek kenetét és kézrátétellel a szabadulásomért és gyógyulásomért imádkozott. Az ima ideje alatt átjárt a Szentlélek tüze, forróságot éreztem az egész testemben.

Az imádság végén Gál Péter atya azt mondta: most menjek, és ajánljam fel az eddigi szenvedéseimet és fájdalmaimat a bűneim bocsánatáért. A helyemre mentem és könnyek között imádkoztam Jézus Krisztushoz.

A szünetben én is ki akartam menni egy kicsit levegőzni. Akkor vettem észre, hogy a járóbot nélkül, egyenesen és biztosan tudok járni. A Názáreti Jézus Krisztus gyógyított meg, mert kinyitottam a szívemet neki, és Ő megbocsátott nekem. Megtapasztaltam az Ő irgalmas szeretetét. Én, a volt sánta, járok, táncolok az Úr előtt minden nap.

Az első bicikliutam a Jézus Szíve búcsúra vitt. Aki prédikált, Isten végtelen nagy szeretetéről beszélt, amivel engem is meggyógyított. Azóta minden nap járok biciklivel a szentmisére. A szentségimádási órán alig tudtam szavakat találni meghatódottságomban, de hangosan kimondtam az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus előtt a hálámat a gyógyulásomért. Csodás gyógyulásomról tanúságot teszek a háziorvosomnak, rokonaimnak, barátaimnak, s másoknak, amikor erre indít a Szentlélek. Imádkozom a betegekért, hogy ők is megtapasztalják Jézus irgalmas szeretetét.

Minden hónapban misét mondatok a családunk élő és elhunyt tagjaiért, mert erre tanított bennünket Gál Péter atya.

Ó imádott Jézusom, legyen hála Neked mindörökké!