A Szentlélek ünnepére is készülünk, amikor a Húsvéti idő halad előre.

Szeretem keresni a választ arra hogyan történt a mi megváltásunk? És a kishittanos választ a legtöbben nyomban mondjuk is: A Nagypéntek drámájában és Húsvét eseményeiben a megváltás.  A megváltó mű a kereszten zajlott, és a Húsvétkor Jézus feltámadásában kiteljesedett. Ezért Krisztus neve: MEGVÁLTÓ. Ez a legegyszerűbb átlaghit, aki ezt mondja, nem jár messze az igazságtól. De akkor hol van a Szentháromság másik két személye a megváltásban?

Azt mondta ma Jézus az evangéliumban, hogy Ő az Atyában van és az Atya pedig benne. Ezért tehát máris joggal látjuk együtt a Megváltó Fiúval az Atyaistent. Ha „az Atya és én egy vagyunk” – kijelentésből indulunk ki, akkor nyilvánvaló, hogy az Atya is Megváltó. Ez eddig rendben is van. A Szentháromság mindegyik személyéről állíthatjuk azt, amit az egyikről mondunk. Ám nagyon izgalmas, ha továbblépünk és megkérdezzük, hogy melyek szorosabban a megváltás eszközei?

Ezekből most egyet emelünk ki, ami a legnyilvánvalóbb, s ez a kereszthalál.Ki szenvedett a kereszten? A Fiú. Én az Atyában vagyok – mondta a Fiú. Akkor tehát az Atya is szenvedett a kereszten? Az egyházatyák válasza egyértelmű volt: Nem. Az Atya nem szenvedhetett. Mert a változhatatlan és „mozdulatlan” Isten képét meg akarták őrizni ezek a teológusok. És hangsúlyozták, hogy nem az Atya testesült meg, hanem a Fiú. Hiszen a szenvedés a testben történik és a bukott testi élet sajátja.  És a Fiú viszont testben szenvedett. De voltak az első három században olyanok is, akik nagyon nagy, szoros egységet mondtak a három személyről. Azt mondták róluk a többiek, hogy náluk olyan szorosan egy a három személy, hogy ennek jegyében szerintük az Atya is szenvedett a Fiúban. Ezek a teológusok tehát megszenvedtették az Atyát, mondta róluk többek között Tertullianus és a többség. A viták végén aztán az Atyaisten szenvedhetetlenségét megtartották, a többieket pedig leszavazták.

Mai korunkban azonban, amikor az Istenről szóló gondolkodás inkább a szeretet és a hozzá tartozó személyesség alapján kutat, nem tartjuk fontosnak Isten változatlanságát hangsúlyozni a szeretettel szemben. És Isten maga a szeretet. És a személyes szeretet éppen az, amelyik vállalja a másik szenvedését, és képes akár az együttérzésre és az együttszenvedésre is. Ezt latinul compassionak nevezzük. Ez fontos és igaz.

Nos viszont akkor az Atyaisten mégis együtt szenvedett a Fiával? Vagyis ugyanúgy szenvedett, mint Jézus? Nem. Nem mondhatjuk ezt, és nem is kell ezt mondanunk. Mert nagyszerű megoldásunk van. Odatekintünk ugyanis a Szentlélekre, a harmadik személyre. Hiszen az ő szerepe is kérdés a megváltásban. Nos akkor hogyan vesz részt a megváltásban a Szentlélek? Pont erről beszélnek a mai szent szövegeink.

A Szentlélek megváltásbeli szerepe adja meg a nyugvópontot és a kerek választ mindenre, és nem kell megszenvedtetni az Atyát a kereszten, és nem kell ugyanakkor Őt egy rideg, a Fia szenvedésével szemben közönyös Úrnak tartanunk. Erre pedig a szentlecke vezet el Szent Péter apostoltól: azt mondja: Krisztus „test szerint meghalt, a Lélek szerint pedig életre kelt”. Nagypénteken történt a Fiú halála testben, Húsvét hajnalán pedig a krisztusi test feltámadása a Szentlélek által. És a Lélek azt a testet támasztotta fel, amelyik a kereszten szenvedett. Itt tehát ki van mondva, hogy a harmadik isteni Személy együtt van a Megváltó testével. A Szentlélek pedig a szeretet lelke. Jézus pedig a kereszten a szeretet leghatalmasabb művét hajtja végre a kereszten függve, karját mindenek felé kitárva, mindenekért szenvedve. Tehát vele volt a Szentlélek. Ő kapcsolja össze olyan szorosan az Atyát a Fiúval. Így lesz az Atya a nagypénteki és húsvéti Szentlélek által maga is együttérző a Fiával – és mégsem kell testben szenvednie a kereszten.

Mi lesz a teljes kép a megváltásról? Hogyan történt ez a Szentháromság által? Az Isten Fia saját testében szenvedett a kereszten. Az Istenember szenvedett, s nem az Atya. A Szentlélek viszont, mint isteni Szeretet, szorosan ott volt a kereszten szenvedővel, a Fiúban, hiszen Ő mondta is, hogy a Szeretet életét adja cserébe szeretteiért; de ez a Szentlélek, mivel nemcsak a Fiúban van benne, hanem a Mennyei Atyában is, compassiot folytatott az Atya szerető szívében a Fiával. Ez volt a Fiával történt lelki együttszenvedés. A Szentlélek aztán húsvétkor életre kelti a jézusi testet. Sőt, a megváltó Szentlélekről még ezt is olvassuk a húsvéi híradásban: „…és a ti testeteket is életre kelti a bennetek lakó Szentlelke által.” Így szerepel egyenrangúan mindhárom isteni személy a megváltás művében.

És így teljesül az, hogy az isteni szeretet cseréje által vagyunk megváltva, anélkül, hogy bármelyik isteni személy kimaradna a szeretet húsvéti művéből.