OLYAN PAPTESTVÉREKNEK, AKIK NEM NYUGSZANAK BELE ABBA, HOGY A HÍVEIK AZ ÚJPOGÁNYSÁG (NEW AGE) ÁLDOZATAIVÁ VÁLNAK

Nem tudjuk sajnos, hogy a híveink milyen hitbeli eltérésekben, tévelyben élnek. De a valóság az, hogy napjainkra általános lett: az újpogányság beborította az átlagos, misére járó hívek életét is.

Készíthetünk saját felmérést híveink körében: négy alapkérdésre kérhetünk választ írásban: 1.: hisz-e a reinkarnációban, vagyis a lelkek leszületésében, vagy csak a test-lélek egységében való feltámadásban? 2.: olvassa -e a horoszkópját, vagy szeretteiét gyakran? 3.: Elviszi-e/ vitte-e beteg családtagját valamilyen energiagyógyászhoz? 4.: részesült-e valahol valamilyen nem keresztény „beavatásban” (pl. jóga, reiki, agykontroll, pránanadi)?

Igen válaszok esetén valójában sok tennivalónk lenne ezekkel a hívekkel: Tanítás, felvilágosítás. Ez megvalósítható a honlapomról letölthető szórólapok segítségével is részben: kétféle szórólapot lehet szétosztani a templomban, a New Age-ről szólót és a reinkarnációról szólót, s meg kell kérni a híveket, hogy olvassák el s vegyék komolyan ezeket a szempontokat.

El kell magyaráznunk, hogy az ilyen divatossá lett vélekedések, világképek és az ezekhez tartozó gyakorlatok, illetve külön a „beavatások” akár külön-külön is elvisznek engem a kereszténységtől. Mert ezek pogány vallási elemek és hitek. El kell mondani, hogy ezek ellen szól rengeteg figyelmeztetés a Kinyilatkoztatásból, az ószövetségi tanítások, leírások kezdeteitől fogva.

Isten ki akart emelni egy népet a pogányságból, a sokistenhitből, a bálványimádásából, hogy megismerjék, higgyék, és megszeressék Őt, az egyetlen egy Istent, Teremtőt és Szabadítót. Isten el is magyarázta nekik, hogy a pogány vallásosságban a gonoszlelkek elsőrendű szerepet viselnek, ők állnak minden bálvány mögött. Ha valami különleges, rendkívüli történik pogány rítusok nyomán, akár egy gyógyulás, jóslás megvalósulása, azt nem Isten teszi, hanem a démon. Izrael népe századokon át ez elé a döntés elé lett állítva: engem, az igaz és egyetlen, téged szerető és szüntelenül kimentő Istent választasz-e, és imádsz engem, vagy az „idegen isteneket”, a pogányok bálványainak gonoszlelkeit, amelyek a varázslásokban, a jóslásokban villogtatják kétes tudásukat, és becsapnak téged?

Idézzük fel híveinknek a Másodtörvénykönyv 18, 9-12 -t, mely keletkezését tekintve kb. 2500 évvel ezelőtt bemutatta, milyen idegen álvallási, helyesebben mágikus cselekményektől kell elhatárolódnia az istenhívő embernek: „Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektől az utálatos dolgokat. ¹⁰Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át; aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát; ¹¹aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz. ¹²Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled.”

Csatolhatjuk ehhez ennek ismétléseként az Újszövetségből Szent Pál figyelmeztetését az 1Kor 6,14- et: „Mi köze az igazságnak a sötétséghez? *¹⁵Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? *¹⁶Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk!”

Legyünk bátrak abban, hogy ennek az Újszövetségnek és az Egyháznak a papjaiként a kinyilatkoztatott hit tisztaságának a védelmezői vagyunk.

El lehet magyarázni azt, hogy sem az Ószövetség, sem az Újszövetség nem tanítja azt, hogy az egyistenhit, a Kinyilatkoztatás összekeverhető az egyéb vallások tanaival, vagy szertartásaival. Ezt a szinkretizmust tiltja az egész kinyilatkoztatás. Az Úr Jézus is az ószövetségi hitet fejlesztette tovább, és többek között azt tanította a jó pásztorról szóló beszédében, hogy „akik előttem jöttek, azok mind tolvajok s rablók voltak, s nem is hallgattak rájuk a juhok”; ezzel pedig a pogány vallásalapítókat jelöli. Rá kellene ébreszteni a híveket arra, hogy sehol nem találnak olyan történelmi szereplőre, vallási vezetőre, alapítóra, vagy tanítóra, aki elmondhatja magáról, hogy érte és az egész emberiségért meghalt szeretetből, de úgy, hogy ennek nyomán még a személyes feltámadásomat, s vele az örökéletre szóló boldogságomat is megszerezte. Ki helyezhető egy szintre Jézussal?

Elmondhatjuk, hogy a divatba hozott ázsiai vallások, élen a hinduizmussal, ahonnan a jóga is jön, valamennyien azt tanítják boldogságként, hogy az ember lelke egybeolvad a világmindenséggel, a teste pedig nem számít; a keresztén hit pedig olyan egyéni feltámadás örömhírét adja, amelyben én magam saját testi-lelki valómmal személyesen feltámadok, s utána feltámadás mennyei boldog életében mindenki fel fog tudni ismerni engem; önazonosságomat tehát, amelyben itt a boldogságomat kerestem  földi élet során, a feltámasztó Isten nem tünteti el, hanem kiteljesíti.

Röviden elmondhatjuk a híveinknek, hogy nem csak téves és sehova sem vezet a vallások összekeverése, hanem nagy veszélyeket hordoz. Az egyik az, amit az Egyházi Törvénykönyv így fogalmaz meg az ősegyháztól eredő egyértelműséggel: Codex Iuris Canonici 1364: „A hitehagyó, az eretnek, vagy a szakadár önmagától beálló kiközösítés alá esik.”

A másik pedig az, hogy az újpogány gyakorlatok, gyógyítás, beavatás, stb révén az ember démonizálódhat. A pogányságot létrehozó s köztük működő gonoszlelkek megkötöző és megbetegítő hatásáról van szó. Azt, aki az ő területükre lép, sőt, tudatlanul is a segítségüket kéri, arra igényt formálhatnak. Ilyen esetekben imádságos segítségre van szüksége az illetőnek, nem egyszer szabadító szolgálatokra, gyakran exorcismusra.

Abban az egyszerűbb esetben, ha valakinek nincs komolyabb panasza, amit az okkult dolgaitól eredeztet, felajánlhatunk egyszerűbb imasegítséget, amellyel az illető maga lép ki az okkult érintettségéből és tévedéseiből. Az okkult beavatásokban érintett embernek, vagy pedig annak, aki hosszú ideig okkultista hitben tévelygett, a következőt ajánljhatja fel a plébánosa, vagy esetlegesen maga is imádkozhat vele:

Elsőként ajánlott egy tized rózsafűzért imádkozni. És háttérimádkozók folytathatják a rózsafűzért érte, bárhol.

1. Az illető megbocsátást, áldást mond azok felé, akik belesodorták az okkultizmusba, vagy akik beavatták, vagy akik gyógyítani próbálták, stb.;
2. megújítja a keresztségi fogadalmát;
3. Jézus Krisztus nevében ellene mond azoknak az okkult tanoknak és dolgoknak, amelyben volt, beavatást nyert, vagy használta azokat, és megtagadja őket (hangosan mondatjuk vele);
4. ezután J. Kr. Nevében elparancsolja magától annak az okkult beavatásnak, módszernek, stb. a démonát. (Pl. „távozzon tőlem J.Kr. Nevében a pránanadi lelke! és megtiltom, hogy visszatérjen!”)
   Kegyelmi állapotban ugyanis a keresztény parancsolhat a saját kísértéseinek Jézus nevében, kiváltképpen a szentáldozás után, vagy a szentségi jelenlétben.

5. Ezután hívja/hívják a Szentlélek Istent, hogy töltse be az illetőt, aki a segítséget kérte. Lehet ezt egy-két énekkel.

Hangos tanítás változatban meghallgatható itt.