Miből lesz a megváltás? A Karácsonyból. És miből lesz a Karácsony? Isten elszegényedéséből és – abból, ha mi is elszegényedünk büszke becsvágyainkból, önmagunk felemeléséből…

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas hegycsúcs. A hegycsúcson egy kicsi fácska állt, és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. Vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt.

– Szeretnék kincsesláda lenni! – kiáltott fel. – Beborítva arannyal, és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!

Múltak az évek. Eső jött, aztán sütött a nap, és a kis fa nagyra és magasra nőtt. Egy szép napon egy favágó ballagott fel a hegyoldalon. Megpillantotta a fát, és azt mondta:

– Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.

És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. Most lesz belőlem szép kincsesláda – gondolta a fa –, csodás kincseket kapok majd.

Egy asztalos műhelyében kötött ki. De az öreg asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott keze alól egy jászol került ki. A szép fa nem gyémántokkal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára.

Sok – sok nap telt el és sok – sok éjszaka. A fa már majdnem elfelejtette egykori álmát. Ekkor egy éjjel fénylő csillag gyúlt ki éppen afölött az istálló fölött, amelyben a jászol állt. Vándorok érkeztek, és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára.

– Bárcsak jobb helyet készíthetnék néki! – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a fényes erős fára. – Ez a jászol a legjobb hely neki! – mondta az asszony. És a fa tudta, hogy teljesült az álma, kincsesláda lett, benne volt a világ legnagyobb kincse.”

Legyünk mi is a Kis Jézus bölcsői, jászlai, szamarai és barmai, és legyünk türelmesek az időben: Isten a gyengeséget is felhasználja a kellő időben.