(Elhangzott Máriagyűdön, a „Betánia” Rehabilitációs Otthonban tartott lelkészi-orvosi előadássorozat keretében, 2000. októberében)

Napjainkban az okkult gyógyászat új virágkorát éli, és eme gyógyító törekvése összekapcsolódik egy új vallási-világnézeti mozgalommal, mely gyakran mint több vallási elemből összegyúrt kozmikus vallás jelentkezik, illetve gyakran New Age mozgalomnak nevezi magát. Ez az okkult divat legújabb szakaszába érkezve előszeretettel kezd használni bizonyos keresztény fogalmakat, mint pl. a szeretet. Ezt részben kezdettől meglévő összekeverési hajlandósága folytán teszi, részben üzleti szelleme szerint, hogy spirituális portékája a keresztényeknek is eladható legyen. Ezért szükségesnek látszik, hogy megvizsgáljuk, mit is jelent az a szeretet-fogalom, melyet az ezoterikus világmozgalom használ.

Az okkultizmus (ma úgy mondják hívei, hogy „ezoterika”) világnézeti tartalmait több vallási-filozófiai területről gyűjtötte (Egyiptomi vallás, hellén bölcselet, káldeus mágia, keleti vallások). Az okkultizmus legtöbb régi és mai irányzata monista világképű, vagyis a „minden-egy” elve szerint gondolkodik és cselekszik. Fontos, hogy „cselekszik”, mert a mágia tevékenyen akarja uralni és befolyásolni a világ anyagi és szellemi részleteit. Ezt azon az alapon véli, hogy teheti, hogy szerinte minden, ami csak van, egy nagy egység részeként összefügg, illetve egynemű, amiért akár egy helyből szellemi gyakorlatokkal (imagináció, telepátia, mantra) bármely két dolog, személy, stb. között kapcsolatot és ráhatást létesíthetek, s ami itt történik, az amott működni fog… Ez minden mágia alapja. Az indiai eredetű tantra-jóga a szexualitáson keresztül tanítja az önmegvalósítást, a felszabadulást. Így beszél a Tantra-jóga tanítója: „A tantra szerint nincs válaszfal, az csak látszat. Minden Egy. Mi értelme ezzel a látszattal foglalkozni?…A különbségeket csak a te elméd gyártotta, felejtsd el! Fogadd el önmagad, és mindent, ami létezik!”

A másik világképi eleme az okkultizmusnak a Nettesheimi Agrippa-féle (középkori mágus) „kvintesszencia”, azaz a „világszellem” sajátos fogalma. Így magyarázza: „…szükség van egy, a testnél magasabb rendű közvetítőre, olyanra, amelyik nem testszerű, hanem már-már lélekszerű,…hogy általa a lélek a testhez kapcsolódjék. Ilyen közvetítőnek képzelik a világszellemet, amit mi kvintesszenciának ( ötödik létezőnek) mondunk….Az efféle szellem tehát mint közvetítő mindenképp fontos feladatot lát el: az égi lelkek általa juthatnak be a durva testbe, s gazdagítják azt nagyszerű adományaikkal. A világ testében oly formájú e szellem, mint a mi szellemünk az emberi testben … e kvintesszencia a világ lelkének erőit terjeszti szét a mindenségben, mert az egész világon semmi sincs, amely erejének legalább szikrájával ne rendelkezne.” „E szellemet akkor tudjuk még jobban hasznosítani, ha (…) legalább azokat a dolgokat használjuk, amelyekben a legnagyobb bőségben található e szellemi erő.” (De occulta phil.36.p. Holnap k. Bp. 1990.) Ez a Hermész-követő ókori okkultisták Theleszmje, a hinduk akasha-ja, a spiritiszták asztrál-fénye, modern természetgyógyászok „kozmikus energiája”. Ez az ún. „Nagy mágikus ágens”, mellyel a beavatott a parancsait a távolba közvetíti… A mai ezoterikus gyógyászat és a különféle meditációs mozgalmak ezt nevezik el egyre gyakrabban „szeretetnek”.

Mindennapos tanács ún. természetgyógyászoktól, távgyógyítóktól így hangzik el a telefonba: „Este 8-kor majd helyezze kényelembe magát és én akkor energiát fogok küldeni önnek. -Milyen energiát? – Hát gyógyító szeretetet fogok küldeni önnek, szeretet-energiát.” Mivel pedig ez az energia is a minden-Egy része, része egy szüntelen visszatérő, vagy éppen fejlődőnek felfogott kozmikus folyamatban lévő nagy egységnek, melyben az elemek alapvető homogenitásuk miatt felcserélhetők, sőt, átlépnek, vagy átalakulnak egymásba. Minden mágus így beszél, és ezt találom a New Age gyógyító könyveiben is: „mindegy, hogy honnan van az energia, csak az a lényeg, hogy tudjad használni”. A reiki-beavatáson elhangzott: „Ezt az erőt, amit most kapsz, nevezheted kozmikus energiának, Marx-nak, Jézusnak, szeretetnek, kinek mi felel meg, a lényeg, hogy működni fog…”

Louis L. Hay az egyik hírneves kaliforniai New Age mesternő, aki viszonylag sokszor használja a szeretet szót. Az „önkritika totális melléfogás” című könyv-fejezetében az ajánlott napi spirituális gyakorlatai közé ezt írja: „Légy jó magadhoz. Szeresd önmagad és bízzál magadban.” (90.p.in: Éld az életed, édesvíz, Bp. 1992.) Ilyen mondatokat kell naponta többször ismételgetni az ő előírása szerint. „Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, minden teljes, egész és tökéletes… Segítek magamon, és az élet is megsegít… Szeretem magamat; ezért szeretettel viselem gondját a testemnek. Tápláló ételekkel és italokkal látom el, szeretettel ápolom és öltöztetem, a testem pedig szeretettel viszonozza gondoskodásomat: egészségtől és energiától duzzad. Szeretem magamat, ezért kényelmes otthonban élek, amely kielégíti igényeimet, ahová mindig öröm hazatérnem. A szobákat a szeretet rezgéseivel töltöm meg, hogy aki csak belép, magamat beleértve, érezze ezt a szeretetet, és részesüljön gyógyító erejében….Csak kedves emberekkel találkozom, hiszen bennük saját magamat látom. Szeretem magamat; ezért megbocsátok s elengedem a régi sérelmeket; csak így lehetek szabad.”

A hindu csoda-guru, Sai Baba kivételesen használja a szeretet szót, saját irányzatát a szeretet vallásának tartja, önmagát a nagy vallásalapítók, köztük Krisztus leszületésének vallja. Az előző szerzőhöz hasonlóan, a monizmus talaján az önmegváltás önhipnotikus útját propagálja. „Saját szabad választásodból teremted meg világodat. A sokat látod, a sokat keresed, nem az egyet. Próbáld meg a sokat Egyre csökkenteni. Mások, és magad fizikai testét, a családot, a falut, a közösséget, az államot, a nemzetet, a világot olvaszd magadba, így egyre jobban kiterjedve haladj a mindent magába foglaló lojalitás útján, és juss el az egységhez…Ez a szeretet Sadhanája, mivel a szeretet kiterjedés, befogadás, egységesítés. Az egyénnek univerzálissá kell válnia.” (Sai Baba: Istenember, Bp. 1993.111.p.)

A régi és újkori okkultizmusban, az ókori gnózisban, a keleti vallásokban nem találhatjuk meg a szeretet fogalmát, ha pedig szó van a szeretetről, akkor az ezt a fenti világenergiát, életerőt, általános mágikus hatóenergiát jelenti. A szeretet ebben a világnézetben egy személytelen erő, egy mindenütt jelen lévő hatásos energia, amellyel fel lehet töltődnöm, és utána kisugározhatom magamból. A Tantra-jógi ezt tanítja: „Fogadd el hálásan azt, ami vagy… Tárd fel érzéssel, éberséggel, mély tudatossággal, sok szeretettel… igyekezz megérteni azt, ami történik… Ha az energia veled dolgozik és nem ellened, akkor ez a föld a paradicsom, a te tested a templom, és ahol vagy, az szent hely…”

C.G. Jung (aki a New Age egyik guruja – a kifejezés életrajzírójától származik!-) legtöbb írását elolvastam és nem találkoztam a szeretet kifejtésével, sőt, még a szerepére való utalással sem. Csupán egy hely van az olvasmányaimban: az Összegyűjtött Művek 11. kötetéből. Itt sem a szeretetről beszél, hanem meglehetősen csalódott, keserű iróniával helyezi az evangéliumi szolgáló szeretet fölébe a bűnös önmagam szeretetét. „Hogy megvendégelem a koldust, bántómnak megbocsátok, s akár még ellenségemet is szeretem Krisztus nevében, az kétségtelenül jeles erény. Amit testvéreim közül a legjelentéktelenebbel cselekedtem, azt Krisztussal tettem. Ám, ha azt kellene fölfedeznem hogy mindenek között a legcsekélyebb, a koldusok legszegényebbike, minden sértegetők legszemtelenebbje vagyok, sőt az ellenség bennem magamban van, sőt, mit több, nekem magamnak van szükségem javaimból alamizsnára, mi légyen akkor? Akkor rendszerint felbillen az egész keresztény igazság, nincs többé szeretet és türelem, s a bennünk lakozó testvért ostobának nevezzük…”

A teljes cikk elolvasható itt.