A koronavírusra adott reakciónk istentelen világi társadalmunk válságát tükrözi

A probléma nem is annyira a vírus – még ha potenciálisan halálos kimenetelű is. Ez a járvány egy biológiai tény, hasonlóan a többi járványhoz, amelyek az idők során az emberiséget sújtották.

Bár a vírus politikától független, mégis politikai következményekkel járhat. A koronavírusnál sokkal ingadozóbb az attól való félelem. A koronafóbia [koronavírustól való félelem. A ford.] végigzörgeti a világot. Ilyen értelemben a koronavírusra adott reakció nagyon is politikai és világi természetű. Egy olyan társadalmat tükröz, amely hátat fordított Istennek. A válsággal úgy  nézünk szembe, hogy csak önmagunkban és az eszközeinkben bízunk.

A magára hagyott ember

A koronavírus-krízis kezeléséhez valójában nem fogadunk el külső segítséget. Istennek nincs is jelentése vagy szerepe a járvány leküzdésére irányuló erőfeszítésekben.

Isten helyett hatalmas kormányzati erők lettek mozgósítva, amelyek az élet minden területét ellenőrzik, így próbálva megszüntetni a járvány terjedését.

A tudomány gigászi erőkkel küzd a vakcina feltalálásán. A pénzügyi és technológiai világra hárul annak a terhe, hogy a válság katasztrofális következményeit valamilyen módon enyhítsék.

Bár minden emberi erőfeszítésre szükség van a problémák megoldásához, ezek mégsem hozzák a kívánt eredményt. A jelenlegi kísérletek csalódást okoztak a mai rendkívüli módon mértéktelen társadalom számára, amely túlságosan hozzászokott az azonnali, gombnyomásra történő megoldásokhoz. A világ előre meg nem határozható ideig leállni kényszerül, a válság megszűnését előre nem lehet megjósolni.

Ezért annyira félelmetes ez.

Kevés olyan intézmény létezik, mint az Egyház, amely képes emberivé, elviselhetővé tenni a járvány kezelését.

Egyedül hagytak minket ezzel a rendkívüli veszéllyel. Ez az aprócska vírus elszigeteli és elidegeníti egymástól áldozatait, kiragadja őket a társadalomból. Sok esetben az egyén áll az állammal szemben. A szkafanderbe öltözött technikusok úgy kezelik a férfiakat és a nőket, mintha ők maguk lennének a vírus. A totalitárius Kínában és másutt is a hatóságok brutális erőszakot alkalmaznak a drasztikus szabályok betartása érdekében.

Nincs többé szükség Istenre

A vírus mentes a vallástól. Ettől azonban még rendelkezik vallási dimenzióval. A koronavírus egy olyan időben csap le, amikor a társadalom nagy része úgy érzi, hogy nincs szüksége Istenre. Számukra Isten helyére már régóta a kenyér és a cirkusz került. A modern élvezetek is arra utalnak, hogy nincs már szükség a mennyországra. A posztmodern bűnök nem intenek a pokoltól való félelemre.

Ugyanakkor a koronavírus rejtélyes módon képes arra, hogy anyagi jólétünket pokollá tegye. A tengerjáró hajó, amely a legfőbb földi élvezetek szimbóluma, fertőzött börtönné vált az utasok számára, akik mindent elkövettek, csak hogy kimeneküljenek onnan. Azoknak, akiknek a sport lett az istenük, most üres stadionokkal és lemondott versenyekkel kell szembesülniük. Azok, akik a pénzt imádják, most megtizedelt portfóliókkal és karanténba helyezett munkaerővel néznek szembe. Az oktatás fanatikusai üres iskolákat és egyetemeket találnak. A fogyasztás híveire kifosztott szupermarketek polcai várnak.

Az a világ, amelyet eddig imádtunk, összeomlóban van. A dolgok, amelyeket istenítettünk, most romokban hevernek.

Egy parányi mikroba letaszította trónjukról a korábban stabilnak, hatalmasnak és időtállónak vélt bálványokat, imádóit pedig térdre kényszerítette. De mi továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy nincs szükségünk Istenre. Trillió dollárt költünk annak hiábavaló reményében, hogy felépíthetjük újra összetört bálványainkat.

Isten száműzése

A koronavírus-válság egyik aspektusa azonban még ennél is rosszabb. Elég baj, hogy Istent lecseréljük vagy figyelmen kívül hagyjuk. De mi még egy lépéssel tovább mentünk. Istent száműztük a helyszínről: tilos cselekednie.

Az elrendelt drákói intézkedések között szerepel, hogy a kormánytisztviselők megtiltják a nyilvános istentiszteleteket. Olaszországban betiltották a miséket, szüneteltetik a szentáldozást és a szentgyónást. Az Egyházat és a szentségeket fertőzésgyanúsnak tekintik, ugyanúgy, mint a sporteseményeket vagy a koncerteket.

A média ugyanakkor gúnyt űz az Egyházból, és azt állítja, hogy még Isten is saját karanténba került.

A teljes cikk elolvasható itt.